Az elmút időszak tapasztalatai alapján kezdtem vallatni a csatornát, megszokott helyek, jól bevált csalik, csak az eredmény maradt el. Hosszú kilómétereken keresztül kerestem a halakat, de az első órákban még kapásig sem jutottam el. Szikrázó napsütésben a kristálytiszta vízben szinte már tíz méterről láttam a vezetett csalit, de akció még mindíg nem volt, nem adtam fel, kerestem tovább, amíg végre megtört a jég! Az első koppanós kapásba benne maradt a bot, reccsent az orsó fékje, klaszikus csukabukfenc majd repült a wobbler, elment, sebaj! A követkető beállóban a forgatókönyv szinte ugyanaz, agresszív kapás, erős csukesz, viszont ez is lemarad! Ez ellen nem tehettem semmit, viszont találtam egy olyan csalit ami meghatározta az egész napomat. Egy újonnan beszerzett csillogó kék minnow, más csalira szinte kapásom sem volt a nap folyamán! Megvan a tuti, már csak csinálni kell, ha kék hát kék, gondoltam és már megint perec a bot, megvan az első, 58cm és bő két kiló, hal vissza, peca tovább és jöttek a csukák. Összegezve a pergetést természetesen örömpeca volt, napsütésben, +5 fokos hőmérsékletben Január végén, ívás előtt és így evett a hal! A végeredmény 8 kapásból 6db megfogott csuka, amelyek továbbra is ott úszkálnak valahol...........